Ott hagytam abba, hogy Mishil zsarolásának alapja az volt, hogy Yushin élete kockáztatásával felkereste a Gaya-i ellenállás táborát, Wolyával megtalálták egymást és blablabla... szövetséget kötöttek.
Nagyon halkan teszem hozzá, hogy Wolyával szerintem a legtöbb 14 éven felüli hölgy szívesen kötne szövetséget….
A vádból természetesen egy szó sem igaz, de megfenyegetik Yushint, hogy kiirtják
1.: őt;
2.: a családját;
3.: a népét.
Mishil, ismerve és elismerve Yushin képességeit, korábban már „ajánlatot tett” Yushinnak, mondván, hogy ha csatlakozik hozzá, „minden álmát valóra váltja”. Akkor Yushin nem kért ebből: „Csak a holttestemet kaphatja meg.”
Hogy én és Mishil.....?????????????????????
Rosszul vagyok a gondolattól........!!!!!!!!!!
Most azonbanYushin sarokba szorítva egyet tehet Dokmánért ( hogy a jövő-béli hatalomátvételhez égetően fontos pozíciója és Gaya-i tömegbázisuk megmaradjon) „felajánlkozik” Mishilnek, aki kap az alkalmon és hozzáadja Hajong lányát, azaz a saját unokáját .
A jelenet borzasztó, mindkét szépséges főhősünk romokban hever, de DOKMÁN A TRÓNT VÁLASZTOTTA, Yushin pedig azt, hogy követi, szolgálja stb…stb… nincs mese, nősülni kell.
Az esküvő előtt Dokmán végre úgy-ahogy megvallja Yushinnak, mit érez. „Csak mert sohasem mondtam, azt hitted nincsenek érzéseim irántad?” Szívfacsaró. De Yushin már „pályára állt”.
Hisz Dokmán ér-tel-me-sen elmagyarázta neki (többször is és mindig sírás volt a vége!), hogy férfiként nem szeretheti. Az ő útjaik már csak mint uralkodó-alattvaló keresztezhetik egymást. Könnyekkel a szemében, de eltökélten „utasítja” Dokmánt, hogy legyen jobb és nagyszerűbb uralkodó, mint Jinpyeong király, vagy mint Mishil. Ha már mindketten ekkora áldozatot hoznak az ügy érdekében, akkor legyen a valaha élt legnagyobb királynő… ő pedig a háttérből segíti.
Újabb zárójelben megjegyzem, legalább itt betehettek volna egy búcsúcsók-jelenetet….mert ez a Yushin gyerek „csókügyben” is tudja mi a dörgés:
Hozzá teszem, hogy a fent idézett jelenetsor után (talán másnap, nem tudom, mert a teljes filmet nem láttam) számomra nem világos okból UTW oltári pofont kap a nőtől – úgy látszik a boldogtalan szerelmes a „beskatulyázott szerepköre” – és aztán telefonálgathat sírva, hogy a nő engedje be az esőből…
Az esküvő felér egy temetéssel. Mishilen és Hajongon kívül mindenki olyan, mintha citromot evett volna, ajjjajjj… ha a vőlegényem ilyen képpel állt volna az oltár előtt, megszöktem volna – vagy hozzámegyek inkább a lelkészhez.
A menyasszony egyébként hihetetlenül gyönyörű és látszik, hogy komolyan veszi az egészet, olyannyira, hogy nem sokkal később már be is jelentik, hogy várandós. (ejnye Yushin! Hát szabad ilyet….???)
Az alábbi képen Yushin ugyan kissé gondterheltnek látszik, de azért a legtöbb férfi elégedett lenne egy ilyen külsejű feleséggel ( a Koreában rendkívül népszerű énekes-modell-színésznő Q-ri – igen, ez a neve! – alakítja).
Újabb zárójel:
Na, jók lettek az esküvői képeim?
Azért mi szebb pár lettünk volna…!!
Vagy például Mi is!!!!!
Kedves vejem....megmondtam, hogy ebből a szögből ne merj lefotózni!!!!!!!!!!!!!!!!!
Zárójel bezár
Dokmán inkább kihagyja az esküvőt, elmegy meglátogatni Gaya-i menekültjeit, akik rendkívül együttérzőn viselkednek vele, megértik a fájdalmát.
Itt újra meg kell állnom, hogy megjegyezzem: a koreai nyelv SZÉP. Egyáltalán nem olyan idegen hangzású csingcsinglingling, mint a legtöbb ázsiai nyelv. Kicsit utána néztem és megvan az ok, ugyanahhoz az ún. ural-altáji nyelvcsoporthoz tartozik, mint a magyar, mongol, török és japán. Szóval „tesók”…. Mi vagyunk a legnyugatabbra vándorolt rokonság.
A gyászos esküvő után úgy tűnik, semmi sem változott Yushin és Dokmán kapcsolatában: vállvetve cseleznek és küzdenek Mishil és csapata ellen, bevetve olyan fortélyokat, mint az adózás megreformálása, a kereskedelem, mezőgazdaság, tulajdonjogok, újraelosztás átalakítása, ja és földreform. Tudom, rém hivatalosan hangzik, de ez történt.
( Lehet egyébként, hogy a mai magyar gazdasági szakembereknek és politikusoknak nem ártott volna jegyzetelni. Csak vicceltem!!!!!!!)
Mindezt természetesen Mishil és csapata ármánykodása ellenére és bosszúságára.
(Hmmm, Mishil és csapata: ha Mishil a női Darth Vader, akkor Chilsuk az ő cuki Darth Maul-ja. A többiek pedig a Sötét oldal. Ezen túl így hívom őket….)
Itt lépett színre új attitűddel az eddig csak pimasz, lusta, furmányos, gonosz kis tinédzserként megjelenő Chun Chu. Egyik kedvenc részem, mikor Yushint mint nevelőt leváltják (úgyis csak kínlódtak egymással, Yushin, mint mindent ezt is túl komolyan vette) és Bidam kezébe kerül az idegesítő fiatalember.
(Bidam! Ha megfogadsz egy tanácsot: a középen ülő urat MOST RÖGTÖN szúrd hátba – négyszer elég lesz!! -…köszi!!!!)
Csendet kérünk, az oktatás telepátiás módszerrel folyik!!!!!!!!!!
Isteniek együtt! Bidam kioszt egy-két pofont és onnantól béke van, csend-rend-fegyelem. Bidamnak volt kitől tanulnia a pedagógiát, a „világos oldal” –t képviselő pótapukája, Gukson Munno is oltári frászokkal jutalmazta a lustaságot, gyilkolászást és a húsevést.(!!!)
Vissza Chun Chu-hoz. Úgy látszik a szigorú tanító bácsi módszere olyannyira feszültté tette, hogy az addig sem lebecsülendő szellemi képességei szárnyakat kaptak. Kijátszotta Mishil-t (!!!!!!), annak módszerével saját malmára hajtva a vizet. Ejnye-bejnye. A fiatalemberrel kapcsolatban egyébként még Dokmánnak is többször fordultak meg az érzelmei – Chun Chu undokságának mértékétől függően.
Mikor Dokmán bejelenti igényét a trónra és Chun Chu okosan, jó stratégaként megint csak megkavarja a dolgokat, Mishilnél, aki eddig sem vajszívéről volt nevezetes, végképp elszakad a cérna. A cápa megérezte a vérszagot.
A „Sötét oldal” támadásba lendül: egy füst alatt akarják elintézni a súlyos beteg Jinpyeong király trónfosztását, Dokmán-Chun Chu eltüntetését a palotából és Mishil királynővé koronázását. Ennek érdekében polgárháborút robbantanak ki (hwarangok harcolnak hwarangokkal, micsoda szégyen!).
Yushin és Dokmán hosszú idő után újra emlékezetes jelenetben villantják meg egymás iránt érzett…szerelmüket?...aggódásukat?...kötődésüket?...ki tudja. Mindenesetre gyö-nyö-rű amikor Yushin, szembe szállva harmincvagyötvenvagyszáz katonával, akik sarokba szorították Dokmánt és Chun Chu-t , ha jól emlékszem egyetlen zászlórúddal a kezében végül is kiverekszi az utat védencei szökéséhez.
Gukson Munno annak idején, mikor a titokzatos betegség sújtotta faluban szemtanúja volt, hogy Yushin dühében (persze, hogy Dokmán idegesítette fel) nem csak a tüzelőt, de a tuskót is ketté vágta, megfogta Yushin kezét és a tenyerébe nézett. Elgondolkodott, majd megkérdezte Yushint, volt-e mestere. Nem. „Akkor rengeteg munkába kerülhetett, míg eljutottál erre a szintre.” Nos, hogy milyen szintre jutott, arról néhány képecske.
(Jó-jó, tudom, hogy ez csúsztatás, mert UTW máshonnan való képei, de ha egyszer olyan ööööööööööö… arányos….meg minden.)
Na szóval, Dokmán és Chun Chu kelepcébe esnek…és akkor jön a fenti izmos fiatalember.
-Mi lesz velem nélküled?...És mi lesz veled???
-Csak menekülj és egy nap talán visszajössz értem…
Egy lélek sem megy ki ezen a kapun, amíg én itt vagyok…! (neked elhisszük Yushin!)
Bidam, Wolya és emberei biztonságba helyezik a hercegnőt és a rettegő tinédzsert, ezen kívül elintézik azt is, hogy a megtévesztett hwarangok és nemesek végre tisztán lássák Mishil cselszövését. „Hullának öltözve” megszervezik Yushin szökését, ( Alcheont kedvesen otthagyják a húskampón, hátha még eszébe jut valami ) aki összeverve, megsántítva érkezik a Gaya-i menedékbe. (Dokmán?! Hányadszor is vállalta Yushin a bokszzsák szerepét érted…? ha?...Ha?...HA??….ÉS EZ A PASI HOZZÁD SEM ÉRHET?????)
Egyébként itt nagyon-nagyon elégedetlen voltam a maszkmesterek munkájával, Yushin sebzett tigris helyett inkább úgy nézett ki, mint egy részeg takarítónő. (Wolya viszont szebb volt, mint valaha….)
Mishil, vérbeli uralkodóhoz méltón a birodalom egysége és erejének megőrzése érdekében lemond a további harcról, beismeri vereségét és öngyilkos lesz. (Öngyilkosságában nem kis szerepe van Bidamnak, aki megzsarolta.))
Az alábbi egyébként egyike volt a ritka eseteknek, amikor Mishil nem kapott lábrázást Bidam puszta megjelenésétől.
Ismét gyönyörű jelenetek következnek : Mishil újból megalázza és megtagadja elsőszülöttjét (ez nem gyönyörű jelenet, de a következő az) és elbúcsúzik szerelme-szolgálója-támasza-okos stratégája-ágyasa-hadvezére-rajongója és mi minden még? Seolwon-jától.
Seju utolsó kívánsága mindenki megdöbbenésére az, hogy Seolwon és a „Sötét oldal” segítsék trónra Bidam-ot.
Olvastam olyan véleményt, amely szerint a sorozat eredetileg itt ért volna véget. A készítők pénzcsinálási vágya kanyarította csak hozzá a Bidam-központú következő részeket… Ezt azzal magyarázták, hogy a következőkben a főszereplők eddig jellemző viselkedése csúnya változáson ment keresztül. Dokmán, aki éles eszű, világos helyzetértékelésű és „a karriert az érzelmek elé helyező”, konzekvens, racionális jellem volt, egyszer csak „lemerült”. Sorozatban hozta az illogikus, téves döntéseket, melyektől a felnőtt nézők haja égnek állt, a tinilányok viszont újra az egekbe repítették a nézettségi rátát. (Hja, a pénzéhség nagy úr! – már ha így volt, ezt nem tudhatom!!!!) Állítólag sokkal egészségesebb lett volna, ha az ötvenegyedik rész – azaz Dokmán megkoronázása – lett volna az utolsó, kidomborítva a két férfi hűségét, a többit pedig a nézők fantáziájára kellett volna bízni. (És ragaszkodni a történelemkönyvekhez.)
Az én véleményem, ha nem is száznyolcvan fokban, de legalább derékszögben eltér ettől. Szerintem az ember sorsa a valóságban sem csupán egyetlen íven halad, vannak benne éles kanyarok, visszafordulások, „mad-max-körök”, amiket ugyanúgy becsülettel végig kell csinálni, mint amikor jól belátható, egyenes úton haladunk. Dokmán „színe változása” teljesen érthető. Ne felejtsük el, hogy Bidam-mal való egymásra találásukig eltelt – ha jól emlékszem- tíz(!!!!) esztendő. El tudom képzelni, hogy egy lelkileg, érzelmileg érettebbé váló nő egyszer csak észreveszi, mennyire szenved a társ hiányától. Imádott Yushinjával kapcsolatban jó régen kirúgta maga alól a sámlit, és bár egykori kiképzője továbbra is imádattal bámul rá, azért az tény, hogy ő otthon le tudja vezetni „szerelmi feszültségét” (hogy finoman fogalmazzak) szépséges nejével.
Bidam pedig…nos, az ő figurája sem egy ripsz-ropsz összetákolt valami. Az alkotók egy tökéletesen kidolgozott, a korábbiakkal semmiben sem ellentétes „alaptípust” tártak elénk személyében. A „veszélyes férfi” típusát. Tudom, szentimentálisan hangzik, de leginkább fekete párduchoz tudnám hasonlítani, akit, mondjuk, kikötöttek házat őrizni. A párduc nem (csak) a szépsége miatt jutott eszembe, hanem arról is, hogy a ragadozók, ha megsebzik őket, halálos veszedelemmé képesek válni.
És Bidam SEBZETT!!!!!!!. Mint minden olyan lény, aki úgy nő föl, hogy ugyan gondoskodnak róla, ám szeretni nem szeretik (vagy nem jól, vagy nem eléggé), szóval ő is bizonytalan, szeretetre éhes, bizalmatlan, ugyanakkor befolyásolható, sértődékeny, ok nélkül rajong és ok nélkül gyűlöl és ami a legborzasztóbb, „túlreagál” – és ezen esetekben, amikor azt képzeli, hogy bántották, lelkiismeretfurdalás nélkül öl.
(Mint azok a férfiak akikről szinte hetente hallani a híradásokban : „féltékenységből” meggyilkolta feleségét/élettársát/gyerekeit. Ami, ugyebár – remélem - nem normális dolog.) Ha féltékeny vagyok, előbb kérdezek aztán jól kirúgom az illetőt, de megölni biztos nem fogom, pláne nem a gyerekeit/gyerekeinket.
Sok – túl sok! – nő szereti ezt a típust, mert esetleg szép, szenvedélyes, stb…stb és könnyű meghódítani – néha elég a jó szó is - csak arra jönnek rá későn, hogy megszabadulni tőle lehetetlen. („El akarsz hagyni…???? Akkor inkább megöllek!” És jön a pif-puf. Az anyaotthonok tele vannak az áldozataikkal. )
Az is egy vélemény, miszerint Uhm Tae-woong, aki a Silla előtt csupa dühös playboyt játszott, jobb lett volna Bidam szerepére, mert Yushin generálisként nem tudta kibontakoztatni a képességeit, míg Kim Nam-gil lubickolhatott a fenegyerek Bidam szerepében. Nem tudom. Szerintem mindkét színész tökéletesen alakította a saját figuráját. Bár UTW-nak sem kell a szomszédba mennie egy kis férfias bájért:
Annyit még mára, végezetül, hogy Mishil –béke poraira – hiányozni fog!! Élveztem a hangját, eszét, királynői egyéniségét, azt, hogy egyes szám harmadik személyben beszélt magáról : „Mishil ezt mondja, Mishil azt akarja, Mishil fejet hajt, Mishil beismeri, Mishil csokit akar enni, Mishilnek viszket a háta…. „ jó-jó viccelgetek. Az biztos, hogy ő a tévétörténet legszebb hullája!
MINDENKINEK JÓ PANCSOLÁST A HÉT VÉGÉRE !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése